Búcsú Nagy BálinttólBálint Imre DLA, TitkárságGyászhír2022. február 8.Link másolása vágólapraMegosztásNyomtatás Nagy Bálint személyében egy olyan építésztől búcsúzunk, aki szakmánkat az épülő falakon kívül is úgy tudta bemutatni a társadalomnak, hogy a szemlélő, a rendezvény résztvevője indirekt módon épült tudatilag, ízlésvilágában fejlődve...Nehéz olyan ember életét összefoglalva elemezni, aki önmagáról is számtalan történést, esetet tart nyilván, melynek eredője szakmánk, életformánk, létünk, alapja az építészet. Ez számomra abból is nyilvánvalóvá vált, hogy ahányszor találkoztunk mindig kissé más ember benyomását keltette, attól függően, hogy honnan esett rá fény, vagy árnyék. Legutóbb január 20.-án kettesben töltöttünk egy órát, előre pillantva építészetünk társadalmi jelenlétéről és a FUGA jövőjéről cserélve gondolatot. Láttam ugyan, hogy Bálint nincs túl jól, de gondolataink, úgy tűnt, kissé feltöltötték, ám sajnos nem eléggé! Szegeden 1949-ben látta meg a napvilágot, ami genetikájában meglapuló, meg nem alkuvó személyiségét keltette életre, és véleményem szerint élete végéig elkísérte. A szegedi-, debreceni,- budapesti technikumok, főiskolák sorát végig járva többek között dolgozott az IPARTERV-ben, a LAKÓTERV-ben, a VÁTI-ban a korszak kiváló építészei mellett. Ugyanakkor ars poeticáját a cél saját maga által kijelölt úton való megközelítése jelentette az alábbiak szerint: "… nem vagyok építész, nem tervezek, a beruházási környezettől nem függök, megbízóval, kivitelezővel nem harcolok, nem ismerem az e-engedélyezés, naplózás, művezetés szabályait, de amióta az eszemet tudom, építésznek készültem, az életemet az építészet töltötte ki, csak ehhez képest tudom meghatározni magam…" Az építészet jelentősen összefügg a társadalommal, így Nagy Bálint kitekintése a politikára egyéniségének karakterisztikus tulajdonságai közé tartozik. Építésztervezői tevékenysége mellett közéleti és kultúraszervező aktivitása a rendszerváltás korának fontos személyei közé emelte. Alapító tagja a Szegényeket Támogató Alapnak (SZETA), valamint a BESZÉLŐ című szamizdat folyóiratnak. 1979-től aktív ellenzéki tevékenység miatt saját nevén nem dolgozhatott, többek között ezért is töltött néhány évet külföldön, így 1983-84-ben Franciaországban, 1987-90-ig USA-ban. Munkáságára az is jellemző, hogy a kétkezi munka sem állt messze tőle. Ácsként, kőművesként is tette a dolgát, miközben egyre közelebb került ismét a tervezéshez. 1991-ben megalapította az N&n építészirodát, 2001-ben az N&n Galériát, 2003-ban az N&n Galéria Alapítványt. Ezek a létesítmények már tökéletesen tükrözik Bálint szerteágazó érdeklődését és mondanivalóját. A Budapesti Építész Kamara Elnöksége 2009-ben megnyitotta a FUGA névre keresztelt Építészeti Központot. A vezetői posztra kiírt pályázat jelentkezői közül egyértelműen Nagy Bálint került kiválasztásra – nem véletlenül. Ismert volt galéria szervező munkája az N&n Galéria működése kapcsán, ahol a gazdag építész szakmai profil mellett a képzőművészet, a zene, a film, az irodalom is helyet kapott. A FUGA elindítása igen jelentős hiánypótló szerepet tölt be az építészet közéleti jelenlétének bemutatásában. Nagy Bálint évtizedek során kialakult ismeretségi rendszere, kapcsolati hálója tette lehetővé, hogy a FUGÁ-ból a kultúra minden ágával foglalkozó befogadó intézmény váljék. A változatos programok értékének híre hamar terjedt, így beteljesült az a közvetítői szerep, amely a szakma és társadalmi nagyközönség közötti űrt sikerrel töltötte ki. (Havi 30-35 program, heti 1000-1500 látogató, évi 300-350 esemény.) Nagy Bálint személyében egy olyan építésztől búcsúzunk, aki szakmánkat az épülő falakon kívül is úgy tudta bemutatni a társadalomnak, hogy a szemlélő, a rendezvény résztvevője indirekt módon épült tudatilag, ízlésvilágában fejlődve, miközben magát jól érezte és nem érezte úgy, hogy „kioktatják”. Fiatalkori manualitása a kiállítások elkészítésében remekül kamatozott. A tervekben megjelenő építészeti, képzőművészeti alkotások között lezajló irodalmi, zenei események karakteres példái az említett indirekt tudat-ízlésformálásnak. Előzőekben körvonalazott érdemeit 2002 és 2021 között 15 jelentős Állami Díjjal ismerték el, melyek a következők: 2002 Ybl Miklós-díj 2002 Europa Nostra Díj (a Kodály körönd épületeinek homlokzat-felújítási terveiért) – a tervekhez szükséges felmérések a Halas Istvánnal közösen kifejlesztett orthofotó-eljárással készültek 2005 a Lengyel Külügyminisztérium és Gdańsk városának Szolidaritás Érme 2005 Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje 2008 Budapestért Díj 2012 Fehér Rózsa Díj 2013 Podmaniczky-díj 2015 Reitter Ferenc-díj | a FUGA Budapesti Építészeti Központ részére 2015 a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Építőművészeti Osztálya felvette rendes tagjának 2017 Molnár Péter-emlékdíj 2018 Reitter Ferenc-díj 2018 Perika-díj 2019 Sivatagi Kőrózsa Díj 2019 Ezüst ácsceruza Díj 2021 Kossuth-díj Látható, hogy személyének szakmai kisugárzása a megfelelő szintű döntéshozókhoz is eljutott. A Kossuth-díjat 2021-ben még egészségesen vette át, ám ezt követően súlyos betegsége nagyon gyorsan megfosztott minket kiváló egyéniségétől. Gyászolják gyermekei: Anna, Luca, Flóra, Ilka Janka, Soma Miksa, Milán, Sára családja, hozzátartozói, barátai és mindazok, akiknek nevében pályatársként búcsúzom tőle! Nyugodjon békében! Budapest, 2022. február 8. Bálint Imre DLA