Az építészeti-műszaki tervezési tevékenység, illetve azt megelőző szerződéskötés során felmerülő szerzői jogi kérdések.
I. RÉSZ
A Budapesti Építész Kamara Szakmafelügyelete, az általa végzett szakmafelügyeleti tevékenysége során, érzékelte a BÉK tagjai (szakmagyakorlói) részéről jelentkező igényt, hogy szakmagyakorlási tevékenységük során felmerülő, jellemzően előforduló szerzői jogi kérdésekről, ezzel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokról készüljön egy összefoglaló anyag, melyet hasznosítani tudnak tevékenységük során.
Nyilván azért ehhez egy minimális mértékű elméleti jellegű áttekintés is szükséges.
Több részes összeállításunk első részében, azoknak az elméleti alapvetéseknek a rövid összefoglalóját tesszük közzé, amelyek ismerete véleményünk szerint szükséges minden építész kamarai tag szakmagyakorló számára, illetve ezek ismerete szükséges sorozatunk további részeinek helyes értelmezéséhez is.
ALAPVETÉSEK
I.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) szerzői jogi védelemben részesíti az irodalmi tudományos és művészeti alkotásokat, függetlenül attól, hogy a törvény megnevezi-e azokat. Az Szjt. 2.§ (2) bekezdés k) pontja nevesíti az építészeti alkotást és annak tervét, valamint az épületegyüttest, illetve városépítészeti együttes tervét, a j) pontja a műszaki létesítmény tervét.
Egyrészt az Szjt. védi az építészeti alkotást és annak tervét egyaránt, másrészt a műszaki létesítménynek csak a tervét védi.
Az építészeti alkotás tervénél adódik az a kérdés, hogy mikor éri el a terv (mű) azt a megvalósulási szintet, amikor már nem csak egy ötletnek, elgondolásnak minősül (amit az Szjt. nem véd) hanem eléri az alkotás szintjét, azaz annak az Szjt. 1.§ (3) bekezdésében leírt ismérveit:
„A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől”.
Az ebben a körben kialakult bírói gyakorlat szerint, a szerzői jogi védelem nem az egyes tervfajtákhoz (ötletterv, tanulmányterv, vázlatterv, stb.) kötődik, hanem tervfázistól és elnevezésétől függetlenül attól függ, hogy az adott tervfajta a szerző szellemi tevékenységéből fakadó, egyéni, eredeti jelleget hordoz-e.
A Szerzői Jogi Szakértői Testület 24/2009/1. számú szakvéleményében egy vázlatterv vizsgálata során arra jutott, hogy a vázlatterv nem tartalmazta azokat a legfontosabb építészeti determinációkat, tartalmi és esztétikai elemeket, melyek meghatároznák egyértelműen a későbbi tervezési folyamat valamennyi jelentős elemét, így megalapoznák a terv egyéni, eredeti jellegét. A vázlatterv legfeljebb egy építészeti mű ötletének tekinthető, amely azonban szerzői jogi védelmet nem élvezhet.
Az építészeti alkotás fogalmát sem az Szjt., sem a végrehajtási rendelete nem határozza meg, ebben a körben részben korábban az 1997. évi LXXVIII. törvény (továbiakban: Étv.), majd hatálybalépésével a 2023. évi C.törvény fogalom meghatározásaiból, részben a szerzői joggal kapcsolatos bírói gyakorlatból kiindulva az épületeket és bizonyos műtárgyakat sorolhatjuk ide.
Az Szjt 4.§ (1) bekezdése rögzíti, hogy a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző). Fő szabályként a szerzői jogok eredeti jogosultja a művet megalkotó természetes személy lehet. De szerzőnek minősül az eredeti mű (építészeti-műszaki terv és építészeti alkotás) átdolgozása során az átdolgozást végző természetes személy is.
II.
A magyar szerzői jog duális jellegű: a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilletik a szerzői jogok, azaz a személyhez fűződő és vagyoni jogok összessége. Ez egyben azt is jelenti, hogy elválhatnak egymástól ugyanazon mű tekintetében, a személyhez fűződő jogok és a vagyoni jogok jogosultjainak személyei is.
Személyhez fűződő jogok
A mű nyilvánosságra hozatala,
A név feltüntetése,
A mű egységének védelme,
A személyhez fűződő jogok gyakorlása.
A szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Védelmi idő: szerző életében illetik meg.
Vagyoni jogok
A szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének, vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. Az Szjt. eltérő rendelkezése hiányában, a felhasználásra engedély, felhasználási szerződéssel szerezhető.
A szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek - eltérő megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ha a törvény a felhasználási szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, a díjazásról való lemondás is csak a megszabott alakban érvényes.
A vagyoni jogok - az alábbi kivételektől eltekintve - nem ruházhatók át, másként sem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet. Kivételek:
a.) A vagyoni jogok örökölhetők, róluk halál esetére rendelkezni lehet. Nagyon fontos, hogy a vagyoni jogok öröklését a jogerős hagyatékátadó végzésnek, beazonosítható módon tartalmaznia kell, ugyanis csak ezzel tudják a jogutódok igazolni az öröklés tényét.
b.) A vagyoni jogokat öröklés útján megszerző személyek azokról egymás javára rendelkezhetnek. Pl. több örökös hagyatéki eljárásban osztályos egyezséget köthet, aminek végeredménye, hogy egy örökös örökli teljes egészében (1/1) a vagyoni jogokat.
c.) A vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerző - a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet.
Fenti szabály azért nagyon lényeges, mivel építészeti-műszaki tervezési szerződés megkötése során számos megrendelő gyakran abban a téves feltevésben van, hogy a tervezési díj megfizetésével az építészeti-műszaki terv (szerzői jogi értelemben mű) „tulajdonjogát megszerzi” holott csak egyszeri-, vagy többszöri felhasználási jogát szerezheti meg, feltéve ha kifizeti annak díját.
Védelmi idő: A szerzői vagyoni jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben.
Az építészeti alkotás és annak terve tekintetében, a jellemző - de nem kizárólagos - felhasználási módok az alábbiak:
a.) Többszörözés: A szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Többszörözni lehet az építészeti-műszaki tervet és az építményt egyaránt. Jellemzően, többszörözésnek minősül:
- az építési engedélyezési terv alapulvételével a kiviteli terv elkészítése,
- tenderterv elkészítése az engedélyezési terv alapulvételével,
- papíralapú terv egy vagy több másolatának elkészítése (pl. fénymásolás, szkennelés útján),
- digitális többszörözés,
- tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése.
b.) Átdolgozás: A szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozás a mű minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre. Átdolgozás létrejöhet építészeti- műszaki tervek, illetve megvalósult építmény esetében egyaránt.
Az Szjt. 4. § (2) bekezdése értelmében, átdolgozásnak az a származékos mű minősül, amely önmagában is az Szjt. 1. § szerint védelemre érdemes. Az eredeti és a származékos mű közötti kapcsolat megléte alapozza meg az átdolgozás tényét.
Építészeti-műszaki tervek esetében, akkor beszélhetünk átdolgozásról, amikor a meglévő terveket (jellemzően előzményi tervek) olyan mértékben tovább tervezik, vagy meglévő tervet olyan mértékben módosítják, hogy az egy önálló, eredeti egyéni alkotás szintjét éri el.
Jellemző esetei:
- építési engedélyezési terv áttervezése, melynek eredménye módosított építési engedélyezési terv lesz;
- valamilyen előzményi terv (vázlatterv, koncepcióterv, stb.) továbbfejlesztése, (továbbtervezése) építési engedélyezési tervvé.
Nagyon fontos, hogy a felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására (Szjt.47. § (1) bekezdés) tehát itt is érvényesül az a fő szabály, hogy az Szjt. rendelkezéseit, nem lehet kiterjesztően értelmezni.
A Magyar Építész Kamara Etikai-Fegyelmi Szabályzat II. része (etikai kódex) is tartalmaz olyan magatartási normákat, melyek a szerzői joggal kapcsolatos, építész kamarai tagoktól elvárt etikus viselkedési szabályokat tartalmazza:
18. § (1) A tervező kizárólagos joga terve felhasználásának módjáról határozni, a felhasználásra másnak engedélyt adni. A terv felhasználásának lehetőségét írásban megkötött felhasználási szerződésben és a tervdokumentációban kell rögzíteni. A tervdokumentációt csak arra a célra szabad felhasználni, amilyen célra készült.
A MÉK EFSZ II. rész 18.§ (1) bekezdése, kifejezetten írásbeli alakszerűséget követel meg a tervfelhasználási szerződésre vonatkozóan, amit egyébiránt indokol az is, hogy jellemzően a terv felhasználásáról szóló megállapodást a megrendelő és tervező között létrejött építészeti-műszaki tervezési szerződés tartalmazza, aminek érvényességéhez amúgy is a 2023. évi C. törvény 186.§ a) pontja szerint, írásbeli alakszerűség szükséges.
A MÉK EFSZ II.rész 18.§ (2) bekezdése szerint:
A terv felhasználásának minősül különösen:
a) a többszörözés, amely a terv és terv által tartalmazott szellemi termék másolását, a tervben rögzített épület és alkotás kivitelezését jelenti;
b) az átdolgozás, amely a terv, illetve a terv felhasználásával megvalósult építmény áttervezését, átépítését jelenti;
c) a továbbdolgozás, amely többek között a tervnek további tervfázissá való továbbtervezését, a terv felhasználásával elkészült építmény fennmaradási-, vagy megvalósulási terv készítését jelenti.
(3) A kamarai tag más tervező tervét csak előre, az eredeti tervezővel (tervezőkkel) írásban megkötött, egyértelműen megfogalmazott egyetértő megállapodás vagy szerződés alapján használhatja fel. Ennek megsértése minősített fegyelmi vétség.
Fenti etikai normák összhangban vannak az Szjt. azon rendelkezésével, miszerint jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha arra törvény vagy az arra jogosult szerződéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet.
A MÉK EFSZ II. rész 18.§ (3) bekezdése, minősített fegyelmi vétségnek deklarálja a szerzői jog tiszteletben tartásával kapcsolatos etikai szabályok megsértését, ami azt jelenti, hogy ezek megsértése esetén legalább „tagsági viszony legfeljebb 12 hónapra felfüggesztése” fegyelmi büntetést kell kiszabni, ami súlyos fegyelmi büntetésnek minősül, hiszen ennél már csak egy súlyosabb fegyelmi büntetés a „kamarából történő kizárás áll”.
III.
Munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mű
Eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége.
Ennek alapján megszerzett vagyoni jogok, a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén átszállnak a munkáltató jogutódjára.
A szerzőt megfelelő díjazás illeti meg, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza.
A szerző a munkáltató jogszerzése esetén is jogosult marad arra a díjazásra, amely e törvény alapján a felhasználás jogának átruházását követően is megilleti.
Ha a mű elkészítése a szerzőnek munkaviszonyból folyó kötelessége, a mű átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül. A mű visszavonására irányuló szerzői nyilatkozat esetén, a munkáltató köteles a szerző nevének feltüntetését mellőzni. Ugyancsak mellőzni kell a szerző kérésére nevének feltüntetését akkor is, ha a művön a munkáltató a munkaviszonyból eredő jogaival élve változtat, de a változtatással a szerző nem ért egyet.
A szerző munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként megalkotott művel kapcsolatos jognyilatkozatokat írásba kell foglalni. A munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseképpen elkészített műre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha közszolgálati, kormányzati szolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban, adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonyban, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban vagy honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy, vagy munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg a művet.
Sorozatunk következő, második részében az építészeti-műszaki tervezési szerződés, illetve felhasználási szerződés megkötése során alkalmazandó elméleti- és gyakorlati tudnivalókat szeretnénk részletesen ismertetni, az azokhoz kapcsolódó etika normák bemutatásával együtt.
Folytatása következik.
Készítette: Budapesti Építész Kamara Szakmafelügyelet lektorálásával, dr. Enczi János ügyvéd