Tervezési szerződésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések rendszere.
A tervezési szerződésre vonatkozó jogszabályok rendszerét elsődlegesen a Ptk. kötelmekre vonatkozó jogszabályai, másodlagosan a szerződések általános jogszabályai, harmadlagosan a vállalkozási szerződések általános szabályai, negyedlegesen a tervezési szerződések különös szabályai alkotják, melyek magánjogi jogszabályok.
A közjogi jogszabályok közül, a 2023.évi C. törvény (Méptv.), a 266/2013 (VII.11.) Korm. rendelet, a kivitelezési tervek készítésére kötött tervezési szerződésekre a 191/2009 (IX.15.) Korm. rendelet (Épkiv.) tartalmaz jogszabályi rendelkezéseket a tervezési szerződések alakiságára, illetve tartalmára vonatkozóan.
Mivel a tervezési szerződések célja és tárgya jellemzően egy szerzői mű (építészeti-műszaki terv, vagy építészeti alkotás, épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve) így az ezekkel kapcsolatos szerzői jogi szabályokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény tartalmazza.
Tehát, a fenti három jogszabályi rendszerbe tartozó, a tervezési- és felhasználási szerződésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések elegyéből jöhet létre egy érvényes tervezési- és felhasználási szerződés.
A tervezési szerződések ún. eredménykötelmek, amit a vállalkozási szerződés általános szabályain túlmenően, a Ptk. tervezési szerződésre vonatkozó 6:251.§ (1) bekezdése is deklarál:
„Tervezési szerződés alapján a vállalkozó tervezőmunka elvégzésére és a tervdokumentáció átadására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles”.
Az építészeti-műszaki tervezési tevékenység definiálását a Méptv.185.§ (1) bekezdése tartalmazza, amely a szerződéskötésre vonatkozó joggyakorlatban, némi bizonytalanságot okozott:
Építészeti-műszaki tervezési tevékenységnek minősül az építmény, építményrész, építményegyüttes, táj- és kertépítészeti alkotás megépítéséhez, bővítéséhez, felújításához, átalakításához, helyreállításához, korszerűsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, rendeltetésének megváltoztatásához szükséges építészeti-műszaki dokumentáció elkészítése és kormányrendeletben foglaltak szerinti ellenőrzése, továbbá a tervezői művezetési tevékenység.
A bizonytalanság oka, hogy a fentiekben hivatkozott Méptv. 185.§ (1) bekezdése kibővült a korábbi definícióhoz képest a „tervezői művezetési tevékenységgel” is, ugyanakkor a tervezői művezetésre vonatkozó szerződés (elem) nem eredménykötelemnek, hanem megbízási jellegű jogviszonynak minősül.
A Méptv. 185.§ (2) bekezdése alapján „az építészeti-műszaki dokumentációt készítő tervező az általa tervezett építmény kivitelezése során tervezői művezetői tevékenységet végez. Ennek keretében közreműködik az építészeti-műszaki dokumentációnak megfelelő és maradéktalan megvalósításban, valamint elősegíti a kivitelezés során felmerült szakmai kérdések – így különösen az építési termékek beépítésére, helyettesítésére irányuló kérdések – megoldását”.
Fontos változás, hogy a Méptv. 185.§ (2) bekezdése alapján, a tervező az általa tervezett építmény kivitelezése során, köteles tervezői művezetést végezni.
Az építészeti-műszaki tervezési szerződés és a tervezői művezetési szerződés elhatárolását, a Pesti Központi Kerületi Bíróság - a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.299/2022/8. sorszámú ítéletével ebben a részében helybenhagyott - 37.G.302.519/2021/13-I. számú ítéletével végezte el, melyben kimondta, hogy a tervezési művezetési szerződés megbízási jellegű jogviszonynak és nem a vállalkozási (tervezési) szerződésekre jellemző eredménykötelemnek minősül.
Az tehát, hogy a Méptv.185.§ (1) bekezdése, a tervezői művezetést „építészeti-műszaki tervezési tevékenységnek” minősíti, nem jelenti azt, hogy a tervezői művezetésre vonatkozóan az építészeti-műszaki tervezési szerződésre vonatkozó Méptv.186.§-át kellene alkalmazni, a Ptk tervezési szerződésre vonatkozó szabályain túlmenően, ugyanis az építészeti-műszaki tervezési szerződés a Ptk. „vállalkozási típusú szerződések” címszó alatt 6:251.§ -ban szabályozott vállalkozási típusú szerződés, ami eredménykötelem.
A tervezési szerződésre vonatkozó közjogi szabályok közül az egyik legfontosabb, a Méptv. 186.§ a) pontja, miszerint, a tervezési szerződés alaki érvényességi feltétele, az írásbeli alakszerűségi forma. Erre még részletesen visszatérünk jelen írásban.
A 266/2013 (VII.11.) Korm. rendelet 17.§ (1) bekezdése szerint, az építészeti-műszaki tervezési tevékenység folytatásához szükséges tervezési szerződés a Ptk. és az Étv. előírásain túlmenően tartalmazza:
a) a vállalt tervezési tevékenység pontos megnevezését,
b) a kivitelezési dokumentációra vonatkozó követelmények (mennyiségi és minőségi mutatók) meghatározását, a kidolgozás részletezettségét (részletrajzok, konszignációk, költségvetési kiírás szükséges körét),
c) a készítendő kivitelezési dokumentáció példányszámát és annak elektronikus formában is történő átadási kötelezettségét,
d) a teljesítési határidőket, figyelemmel a szakaszos tervszolgáltatásra is,
e) a tervezési díj összege mellett az elszámolás és a teljesítésigazolás formáját, módját, a fizetés módját és határidejét,
f) az esetleges szakmai biztosíték kikötését,
g) a tervező nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy kötelező tervezői felelősségbiztosítással rendelkezik, a kötelező tervezői felelősségbiztosítás kötvényszámát, a biztosító nevét és a tervezési szerződés mellékleteként a fedezetet igazoló dokumentumot (biztosítási kötvény),
h) a tervezési szerződéssel érintett építészeti-műszaki dokumentációhoz fűződő szerzői vagyoni jogokkal kapcsolatos rendelkezést,
i) a terv felülvizsgálatának, ellenőrzésének szabályait,
j) a szükségessé váló tervmódosítások szabályozását,
k) a tervezői művezetési feladatellátás részletes feltételeit, ha a tervező ilyen feladatot lát el, valamint
l) az e-építési napló vezetéséhez kötött építőipari kivitelezési tevékenység esetén a tervező és a tervezői művezető naplóügyfél-jelét.
A 266/2013 (VII.11.) Korm. rendelet 18.§-a definiálja a „tervezési díj” összetevőit:
A tervezési díj magában foglalja:
a) a közvetlen költségek, ennek keretében
aa) a számított munkadíj,
ac) a terv tervezési szerződés szerint rögzített felhasználásának szerzői díja,
b) a közvetett költségek, ennek keretében a működési költség, anyagjellegű ráfordítás,
c) az értékcsökkenési leírás,
d) az egyéb ráfordítások,
e) a tervezett nyereség
együttes összegét.
A tervezési díj 18.§ ac) pontjában hivatkozott „felhasználás szerzői díja” jelen írás keretében még a későbbiekben visszatérek.
A 286/2024 (IX.30.) Korm. rendelet 22.§ (2) bekezdése szerint, az építőipari kivitelezési tevékenység végzéséhez szükséges kivitelezési dokumentáció készítésére irányuló tervezési szerződés tartalmi elemeit az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013 (VII.11.) Korm. rendelet 17.§ (1) bekezdése tartalmazza.
A 191/2009 (IX.15.) Korm. rendelet (Épkiv.) 9. § (1) bekezdése szerint, az építtető az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló kormányrendelet (266/2013 (VII.11.) Korm. rendelet) szerinti jogosultsággal rendelkező tervezővel - az építés-szervezési munkarész kivételével - kivitelezési dokumentáció elkészítésére írásbeli tervezési szerződést köt.
Az Épkiv. 9. § (2a)-(5) bekezdés szerinti többletfeladatok (kiviteli tervdokumentációra kötött tervezési szerződésnél), az alábbiak:
(2a) A szerződő tervező köteles az építtetőt tájékoztatni a szakági tervezési feladatokról. Amennyiben szakági tervező bevonását a szerződő tervező javaslata ellenére az építtető nem veszi igénybe, úgy az ennek hiányából fakadó jogosulatlan vagy szakszerűtlen tevékenységért a szerződő tervezőt nem terheli felelősség.
(3) A szerződő tervezőnek a közhasználatú építmény, építményrész esetén kötelező az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló kormány-rendelet szerinti, „rehabilitációs környezettervezés területén gyakorlott” címmel rendelkező szakmagyakorlót bevonnia a kivitelezési dokumentáció készítésénél.
(4) A kivitelezési dokumentációt a tervező, szerződésben meghatározottak szerint, felhasználás céljából az építtető birtokába adja.
(5) A tervező a kivitelezési dokumentáció készítése során az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló kormányrendelet szerinti tervezési programban vagy az építési engedélyhez tartozó záradékolt vagy az egyszerű bejelentéshez tartozó építészeti-műszaki dokumentációban meghatározott elvárt műszaki teljesítményeket – az építtető egyetértése mellett – legalább az elvárt teljesítményadatokkal rendelkező építési termékek kiválasztásával teljesíti.
A 266/2013 (VII.11.) Korm. rendelet 17.§ (1) bekezdése, illetőleg - speciálisan a kiviteli tervekre vonatkozóan - a 191/2009 (IX.15.) Korm. rendelet 9.§ (2a) – (5) bekezdései írnak elő a Ptk. és Méptv., kötelező tartalmi előírásain túlmenően, olyan tervezési szerződésre vonatkozó kötelező tartalmi elemeket, amelyek hiányának jogkövetkezménye az, hogy „érvényesen nem jön létre” az építészeti-műszaki tervezési szerződés.
Összegezve: Ahhoz, hogy a megrendelő (építtető) és a tervező között érvényesen létrejöjjön az építészeti-műszaki tervezési szerződés, egyrészt meg kell felelni a Méptv. 186.§ -ában rögzített írásbeli alakszerűségi érvényességi feltételnek, másrészt rendelkeznie kell azokkal a jogszabályokban felsorolt kötelező tartalmi elemekkel, melyek hiányában, érvényesen nem jön létre a tervezési- és felhasználási szerződés.
Tervezési- és felhasználási szerződés megkötése során felmerülő gyakori hibák.
Tipikus hiba a tervezési program hiánya, amit jogszabály a tervezési szerződés kötelező mellékletének sorol fel (266/2013 (VII.11.) Korm. rendelet 16.§).
Tipikus és napjainkban is gyakran előforduló hiba, hogy nem kötnek írásbeli tervezési szerződést az építész-tervezők és ennek hátránya akkor mutatkozik meg, amikor jogvita alakul ki a megrendelővel, ami azután általában a bíróságon és/vagy az országos feladatkörű elsőfokú etikai-fegyelmi bizottság előtt végződik.
A bírói gyakorlat már kialakult arra vonatkozóan, hogy amikor nem jött létre írásbeli tervezési szerződés a felek között, akkor hogyan rendezze az elszámolást, illetve a kialakult jogvitát.
Ebben a körben alapvetően meg kell különböztetni azt az esetet, amikor a felek tulajdonképpen megállapodnak szóban, vagy részben írásban (pl. e-mail levelezés), esetleg ráutaló magatartással a szerződés összes lényeges tartalmi elemében, csak a megállapodásuk írásba foglalása (írásbeli szerződés megkötése) marad el. Ebben az esetben a bírói gyakorlat, a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit alkalmazza (ami általában eredeti állapot helyreállítása), hiszen nem köttetett írásbeli szerződés a felek között. Más a helyzet akkor, amikor sem írásbeli tervezési szerződés nem jön létre, sem a szerződés valamelyik lényeges elemében (pl. tervezési díj összege, teljesítési határidők, stb.) nincs a felek között sem szóbeli, sem írásbeli (pl. e-mail), vagy ráutaló magatartással létrejött megállapodás. Ebben az esetben a bírói gyakorlat a „jogalap nélküli gazdagodás” szabályai szerint végzi el az elszámolást a felek között.
A Székesfehérvári Járásbíróság 1.Gf. 40.039/2021/11. sorszámú jogerős másodfokú ítéletében, az alábbiakra mutatott rá:
A jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján, a juttatott vagyoni előny visszatérítése terheli a kötelezettet. A vagyoni előny jelen esetben az az érték, melyet érvényes szerződés esetében a mű képvisel, mellyel a szolgáltatás teljesítésének időpontjában azonos az érte szerződésben kikötött ellenszolgáltatás mértékével, a szinallagmatikus kötelmek értékegyensúlyát feltételezve, míg a szolgáltatás értékét illető konszenzus hiányában azzal a forgalmi értékkel, melyet szokásosan a forgalomba a mű elkészítéséért kikötnek. Az alperes vagyonában bekövetkező értéknövekedés ezért a felperes által készített tervek ellenértékével azonos, ezért az alperesnek azt a vagyoni előnyt kell megtéríteni, amelytől a felperes az érvényesen kikötött díj hiányában elesne.
Fenti előzmények ismertetését követően eljutottunk oda, hogy a tervezési-felhasználási szerződés megkötése során, milyen szerzői jogi kikötésekre kell ügyelnie a tervezőnek ahhoz, hogy számára ne hátrányos tartalmú szerződés jöjjön létre.
Tervezési- és felhasználási szerződés - szerzői jogi része.
Ahogyan arra már a szerződés szakszerű elnevezése („Tervezési- és felhasználási szerződés”) is utal, valójában egy ún. atipikus szerződés jön létre, hiszen a megállapodás nem csupán az építészeti-műszaki tervezésre vonatkozó vállalkozási elemeket tartalmaz, hanem a tervező által létrehozott szerzői mű (építészeti-műszaki terv, vagy építészeti alkotás, épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve) felhasználásának módját, annak számát és díjazását is tartalmazza. Ez utóbbira a 266/2013 (VII.11.) Korm. rendelet 17.§ (1) bekezdés e) pontja, 18.§ ac) pontja tartalmaz közvetett rendelkezéseket.
A 17.§ (1) bekezdés e) pontja szerint, a tervezési szerződés tartalmazza a tervezési szerződéssel érintett építészeti-műszaki dokumentációhoz fűződő szerzői vagyoni jogokkal kapcsolatos rendelkezést.
A 18.§ ac) pontja szerint, a tervezési díj magában foglalja többek között a „terv tervezési szerződésben rögzített felhasználásának szerzői díját is”.
Tehát ennek alapján, minden esetben rögzíteni kell a tervezési-felhasználási szerződésben azt, hogy a tervező által elkészített építészeti-műszaki tervdokumentációt, annak átadását követően a megrendelő hány alkalommal és milyen módon használhatja fel.
Ennek jogszabályi alapja:
Az Szjt. 42. § (1) bekezdése szerint, felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.
Az Szjt. 45. § (1) bekezdése, írásbeli érvényességi alakszerűséghez köti a felhasználási szerződést: A felhasználási szerződést - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - írásba kell foglalni.
Jellemző példák:
- Az építési- engedélyezési tervdokumentációra, jellemzően egyszeri felhasználást célszerű engedni, ami az építési-engedélyezési eljárás során történő felhasználását jelenti.
- Ha az építési-engedélyezési eljárás során, az építési-engedélyezési tervek módosításának igénye, vagy szükségessége merül fel (és ez megrendelői igény, nem tervhiba következménye) akkor az vagy többletmunkának minősül amennyiben ugyanaz a tervező készíti, vagy az eredeti terv átdolgozásának (felhasználásának) amennyiben azt a megrendelő más tervezőtől kívánja megrendelni.
- Kiviteli tervdokumentáció készítése jogerős építési engedéllyel rendelkező engedélyezési tervdokumentáció ismételt felhasználását (többszörözését) jelenti.
Tehát nagyon fontos, hogy a tervezési szerződés tárgyát képező tervdokumentáció felhasználásának módját, illetve a felhasználások számát pontosan tartalmazza a tervezési- és felhasználási szerződés.
A gyakorlatban számos esetben lehet olyan szerződéses kikötésekkel találkozni, melyek érvényessége megkérdőjelezhető. Gyakori az olyan szerződéses szöveg, miszerint a megrendelő „megszerzi a tervdokumentáció tulajdonjogát”, vagy „korlátlan felhasználási jogokat szerez” az átadott tervdokumentáción, vagy az építész-tervező „lemond a tervdokumentáció szerzői jogáról”, „megrendelő harmadik személy részére átengedheti a felhasználási jogot”, stb.
Fenti „szerződéses tartalmakkal” szemben, az Szjt. tartalmaz jogszabályi rendelkezéseket:
Szjt. 9.§ (3) bekezdése: A vagyoni jogok - a (4)-(6) bekezdésekben foglaltak kivételével - nem ruházhatók át, másként sem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet.
(4) A vagyoni jogok örökölhetők, róluk halál esetére rendelkezni lehet.
(5) A vagyoni jogokat öröklés útján megszerző személyek azokról egymás javára rendelkezhetnek.
(6) A vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerző - a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet.
44. § (1) Semmis a felhasználási szerződésnek az a kikötése, amellyel a szerző meghatározatlan számú jövőbeli művének felhasználására ad engedélyt.
(2) A szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra vonatkozó felhasználási engedély érvényesen nem adható. A felhasználásnak a szerződés megkötését követően kialakuló módszere nem tekinthető a szerződés megkötésekor még ismeretlen felhasználási módnak pusztán azért, mert a korábban is ismert felhasználási mód megvalósítását hatékonyabban, kedvezőbb feltételekkel vagy jobb minőségben teszi lehetővé.
Szjt. 46. § (1) bekezdése: A felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte.
Szjt. 47. § (1) bekezdése: A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására.
Tehát, amennyiben szeretnénk elkerülni olyan megállapodások bekerülését a tervezési- és felhasználási szerződésbe, melyek adott esetben a szerződés részleges érvénytelenségét okozzák jogszabályba ütközés okán, akkor figyelembe kell venni az Szjt. fenti, vonatkozó rendelkezéseit.
A tervezési szerződés részét képező „felhasználási megállapodás” kiindulópontja az Szjt. 16.§ (1) bekezdése:
„A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető”.
Fő szabály minden esetben az, hogy egy tervfajtára (pl. építési engedélyezési tervdokumentáció, kiviteli tervdokumentáció, egyszerű bejelentési dokumentáció, stb.) egyszeri felhasználási engedélyt ad a tervező, és azért egyszeri díjazás illeti meg. Amennyiben a kiviteli tervdokumentációt a megrendelő más tervezővel (jellemzően a kivitelező által „hozott építész-tervezővel) kívánja elkészíttetni, akkor az engedélyezési terv ismételt felhasználása (többszörözése) egy újabb felhasználási engedélyt igényel egy újabb felhasználási díj ellenében.
De fenti példán túlmenően, az egyes tervfajták (koncepcióterv, vázlatterv, építési engedélyezési terv, kiviteli terv, tenderterv, stb.) különböző felhasználási módjai fordulnak elő a gyakorlatban. A lényeg, hogy a szerződéskötés során a tervezési feladat megismerését követően (amikor már tisztázott milyen tervfajták elkészítését rendelik meg a tervezőtől) le kell modellezni az egyes tervfajták felhasználási módjait, ezt írásban rögzíteni kell és ehhez mérten kell megállapodni a szerzői díjról is.
Nagyon fontos, hogy a tervezési szerződésben minden esetben megbontásra kerüljön a tervezési díj összege a vállalkozói díjra illetve a felhasználási díjra. Azon túl, hogy bizonyos adózási formákban ennek van jelentősége, az egyszeri felhasználási díj összegszerű meghatározása azért lényeges, mivel ha utóbb - előre nem látható - ismételt felhasználása merül fel a tervdokumentációnak, akkor a szerződésben korábban rögzített összegű felhasználási díj összege irányadó lehet az ismételt felhasználás során megállapítandó felhasználási díjnak. A problémát az okozza, hogy még a Szerzői Jogi Szakértői Testület sem tud a felhasználási díj összegszerűségére szakvéleményt adni, tehát szerződéses kikötés hiányában, nagyon nehéz bizonyítani a felhasználási díj összegszerűségét.
Speciális helyzetet teremtenek a közbeszerzési eljárások során, a kiírás mellékletét képező tervezési szerződésben szereplő „szerzői-jogi” kikötések, illetve szerződési feltételek, melyek sok esetben jogszabályba ütköznek.
Ezekben az esetekben a pályázó építész - tervezők védtelenek, hiszen ha nem fogadják el a szerződés tervezetben „közölt” szerződéses feltételeket, akkor kizárásra kerülnek.
Erre vonatkozóan vagy a közbeszerzési eljárás jogorvoslati rendszerében lehet jogorvoslattal fellépni, vagy utóbb, a tervezési szerződés létrejötte esetén lehet a szerződés részleges érvénytelenségére hivatkozni, de az már jogvitát és általában peres eljárást jelent.
Külön esetkört képeznek azok a tervezési- és felhasználási szerződések, amelyek már egy meglévő épület átépítésére, illetve áttervezésére vonatkoznak. Ebben az esetben a szerzői jog által védett épület (építészeti alkotás) áttervezésére jön létre tervezési- és felhasználási szerződés a megrendelő és a beavatkozó építész-tervező, illetőleg - amennyiben nem árva műről van szó - az eredeti építész-tervező között.
Ebben az esetben a beavatkozó tervezőre és az eredeti tervezőre is a jogszabályi rendelkezéseken túlmenően, külön etikai szabályok (szakmagyakorlási szabályok) is vonatkoznak.
Lényeges, hogy a beavatkozó építész-tervező köteles még a megrendelővel kötendő tervezési- és felhasználási szerződés megkötését megelőzően felkutatni az eredeti tervezőt és hozzájárulását kérni az áttervezéshez, míg az eredeti tervező csak indokolt esetben (építészeti indokok) alapján tagadhatja meg a hozzájárulását.
Fontos, hogy a beavatkozó tervezőnek - ha eltér a személyhez fűződő-, illetve vagyoni jogok jogosultjának személye- mindkét jog jogosultját írásban meg kell keresnie és a szükséges hozzájáruló nyilatkozatot, illetve a vagyoni jogok jogosultjával a felhasználási szerződést meg kell kötnie.
Folytatása következik.
Budapesti Építész Kamara Szakmafelügyelet, dr. Enczi János ügyvéd