Szerzői jogi - Alapvetések III. rész

Előző részben végig vettük a tervezési- és felhasználási szerződésekre vonatkozó jogszabályok rendszerét. Ahhoz, hogy a megrendelő (építtető) és a tervező között érvényesen létrejöjjön az építészeti-műszaki tervezési szerződés, egyrészt annak meg kell felelni az Étv. 32/A.§ a) pontjában rögzített írásbeli alakszerűségi érvényességi feltételnek, másrészt rendelkeznie kell azokkal a jogszabályokban felsorolt kötelező tartalmi elemekkel, melyek hiányában, érvényesen nem jön létre a tervezési- és felhasználási szerződés, melynek kötelező melléklete a tervezési program a 266/2013 (VII.11.) Korm. rendelet 16.§ alapján.

A Magyar Építész Kamara Etikai - Fegyelmi Szabályzata (továbbiakban MÉK EFSZ) II. részében „Etikai kódex” címszó alatt foglalja össze azokat az etikus magatartási szabályokat, melyek betartása, minden szakmagyakorló építész kamarai tag számára kötelező.

A megrendelő - kamarai tag közötti, tervező részéről tanúsított etikus viselkedés részét képezi az is, hogy (jog)viszonyuk konkrét, tisztázott és átlátható legyen, melynek egyik záloga a jogszabály által amúgy is írásbeli érvényességi feltételhez kötött tervezési szerződés és annak kötelező mellékletét képező tervezési program megléte. A Ptk. és egyéb vonatkozó jogszabályok nem írnak elő különösebb szankciót a tervezőre nézve abban az esetben, ha nem rendelkezik érvényes írásbeli tervezési szerződéssel, mint ahogyan az írásbeli felhasználási szerződés hiányához sem fűz a jogalkotó szankciót, ugyanakkor a tervező alapvető érdeke saját jogérvényesítési képessége érdekében az írásbeli tervezési- és felhasználási szerződés megléte, hiszen ennek hiányában egy esetleges jogvitában a jogérvényesítési képessége erősen korlátozott, kiváltképpen bizonyítási nehézségei merülhetnek fel egy-egy jogvita során. Amennyiben nem jön létre érvényesen tervezési szerződés a felek között, úgy a tervező legfeljebb „jogalap nélküli gazdagodás” címén érvényesítheti elvégzett munkájának ellenértékét, meglehetősen költséges igazságügyi-műszaki szakértői bizonyítás útján, ami arra irányul, hogy az általa végzett tervezési munkával milyen összegben gazdagodott a megrendelő (építtető), szemben az írásbeli tervezési szerződésben rögzített tervezési díj összegével. Még rosszabb a helyzet egy írásbeli szerződés nélkül létrehozott tervdokumentáció jogosulatlan felhasználása esetén, mivel írásbeli szerződés (és felhasználási díj meghatározása) hiányában, a szerzői jogi szakértői testület összegszerűségre nem adhat szakvéleményt, tehát ennek meghatározása lényegében a bírói mérlegelésen múlik.

A MÉK EFSZ II. rész 6.§ (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy „a kamarai tagnak megrendelőjével a vonatkozó jogszabályok és rendeletek előírásai szerint, a munka elvégzésére írásbeli szerződést kell kötnie, melynek kötelező melléklete az írásbeli tervezési program, amely tartalmazza a tervezési feladat részletes leírását. A megrendelés teljesítését, illetve az elvégzett szolgáltatás átvételét írásban igazoltatni kell, és a tevékenység díjának megfelelő számlát kell kiállítani”.

Ennek a szabályzati pontnak a betartása azért is fontos, mivel bármilyen panaszt nyújtanak be a szakmagyakorló építésszel szemben az illetékes etikai-fegyelmi bizottsághoz, a legelső dokumentum, amit a fegyelmi tanácsok bekérnek a tervezőtől, az a tervezési szerződése és a mellékletét képező tervezési program. Ennek hiánya, még abban az esetben is fegyelmi büntetés kiszabását vonhatja maga után, amennyiben a panaszban foglaltak nem megállapíthatóak az eljárás alá vont tervező terhére.

A következő lényeges, talán az egyik legjelentősebb etikai szabályzati pont, a MÉK EFSZ II. rész 16.§-a, amely a tervező szerzői jogokkal kapcsolatos etikus magatartási szabályait tartalmazza. Ez a szabályzati pont különösen azért kiemelkedő fontosságú, mivel egyrészt az építész kamarák etikai-fegyelmi bizottságai a szerzői jogi törvényben foglaltakat direktben nem kérhetik számon a kamarai tag tervezőkön, hiszen arra hatáskörük nincs, mint ahogyan szerzői jogi jogsértés megállapítására sincs hatáskörük, ezek bírósági hatáskörben tartoznak. Másrészről viszont annak érdekében, hogy a szerzői jogokkal kapcsolatos etikus magatartási szabályokat az országos kamara önrendelkezési jogkörében megalkothassa, elkerülhetetlen volt bizonyos utalásokat tenni a törvényi szabályozásra, mivel ennek hiányában nem lehetett volna értelmezhető módon megfogalmazni az etikai elvárásokat. A szabályzat (etikai kódex) ezen sajátossága, sok félreértésre ad okot az etikai-fegyelmi eljárások során, amikor a panaszosok a szerzői jog betartatását próbálják „számon kérni” az etikai-fegyelmi bizottságokon.

Az „Etikus viselkedés kamarai tagtársakkal való kapcsolatban címszó alatt” kerülnek szabályozásra a MÉK EFSZ 16.§-ában azok a magatartási normák, melyek kamarai tagok által történő megszegése, fegyelmi büntetést vonhatnak maguk után.

A 16. § (1) bekezdés szerint, a tervező kizárólagos joga terve felhasználásának módjáról határozni, a felhasználásra másnak engedélyt adni. A terv felhasználásának lehetőségét írásban megkötött felhasználási szerződésben és a tervdokumentációban kell rögzíteni. A tervdokumentációt csak arra a célra szabad felhasználni, amilyen célra készült.

Az etikai kódex 16.§ (1) bekezdése tehát a terv felhasználásával kapcsolatos etikai elvárásokat rögzíti, míg a 16.§ (2) bekezdés a)-c) pontjai a tervre és a tervben rögzített épületre és alkotásra egyaránt vonatkoznak. A 16.§ (1) és (2) bekezdések definiálják azokat a cselekményeket, melyeket az etikai kódex szabályoz, míg a 16.§ (3) bekezdése megfogalmazza a konkrét etikai szabályokat.

16.§ (2) bekezdés - A terv felhasználásának minősül különösen:
a) a többszörözés, amely a terv és terv által tartalmazott szellemi termék másolását, a tervben rögzített épület és alkotás kivitelezését jelenti;
b) az átdolgozás, amely a terv, illetve a terv felhasználásával megvalósult építmény áttervezését, átépítését jelenti;
c) a továbbdolgozás, amely többek között a tervnek további tervfázissá való továbbtervezését, a terv felhasználásával elkészült építmény fennmaradási-, vagy megvalósulási terv készítését jelenti.

16.§ (3) bekezdés - A kamarai tag más tervező tervét csak előre, az eredeti tervezővel (tervezők-kel) írásban megkötött, egyértelműen megfogalmazott egyetértő megállapodás vagy szerződés alapján használhatja fel. Ennek megsértése minősített fegyelmi vétség.

Ezek után, nézzünk konkrét alkalmazási példákat, jogeseteket.

Közelmúltban fejeződött be egy a MÉK EFSZ II. rész 16.§ (3) bekezdésének megsértése tárgyában lefolytatott másodfokú etikai-fegyelmi eljárás, melyben hozott jogerős másodfokú határozattal szemben, az eljárás alá vont személy (építész) bírósághoz fordult, azonban a Fővárosi Törvényszék 113.K.703.245/2022/34. sorszámú ítéletével keresetét elutasította és perköltség megfizetésére kötelezte.
Az irányadó tényállás szerint, a panaszosok egy megyei jogú város egyik középületét tervezték meg a hetvenes és nyolcvanas években, egy tervező vállalattal fennállott munkavállalói jogviszonyban, a terveket generáltervezőként jegyezték.
2007-2009 évek során bővítették az épületet emeletráépítéssel, melynek tervezője az eljárás alá vont személy volt, konzulensei pedig az eredeti tervezők (panaszosok) voltak.
2018. évben az eljárás alá vont személy (illetve saját cége) tervezési szerződést kötött az épület további tervezési feladatainak ellátására, kiviteli tervek készítésére, projekt tervhez adatszolgáltatási feladatok ellátására, energetikai tanúsítványok készítésére, stb.
2020. év októberében a megrendelő kérésére újabb módosított kiviteli terveket készített az eljárás alá vont személy, majd 2020. év novemberében tervtanácsi konzultáción vett részt az eljárás alá vont személy (építész-tervező) az épület utólagos hőszigetelése és homlokzat felújítása tárgyában. Az itt készült emlékeztetőben felhívták az eljárás alá vont személy figyelmét, egyeztessen a tervezett homlokzat felújítással kapcsolatosan az épület eredeti tervezőivel.
Az eljárás alá vont személy még ezt követően is módosított kiviteli terveket készített, majd csak 2021. január 15-én kereste meg az épület egyik eredeti tervezőjét. Az egyeztetések addig tartottak míg ki nem derült, hogy a homlokzat hőszigetelési munkái már folynak, ezt követően az eredeti tervezők 2021. január végén panaszt nyújtottak be az eljárás alá vont személlyel szemben.
Első alkalommal az első fokon eljárt területi kamara etikai-fegyelmi bizottsága elévülés okán megszüntette az eljárást, melyet a másodfokú etikai fegyelmi bizottság hatályon kívül helyezett és új eljárásra utasította az első fokú fegyelmi tanácsot. Kifejtette a másodfokú végzés, hogy mindaddig nem évül el a cselekmény, amíg a beavatkozó tervező a terve megvalósításában (kivitelezés) részt vesz, ez esetben a két éves elévülési idő a használatba vételi engedély jogerőre emelkedésétől kezdődik.
A megismételt első fokú eljárásban ismét megszüntette az eljárást az első fokon eljárt etikai-fegyelmi bizottság arra hivatkozva, hogy a panaszosok nem rendelkeztek a cselekmény során szerzői-vagyoni jogokkal, erre vonatkozóan beszerezték a Lechner Tudásközpont nyilatkozatát.
A panaszosok fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú fegyelmi eljárás során, a MÉK Etikai-Fegyelmi Bizottság megállapította, hogy eljárás alá vont személy egyrendben szándékosan megsértette a MÉK EFSZ 16.§ (3) bekezdését, emiatt tagsági viszonyát 6 hónapra felfüggesztette és az első- és másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte.
Határozata indokolásában kifejtette, hogy azon okból marasztalta el az eljárás alá vont személyt, mivel nem kereste meg tervezési szerződésének megkötése előtt a panaszosokat, holott erre a főépítész által készített 2020. novemberi emlékeztetőben is felhívták figyelmét.

Az „eredeti tervező” fogalmát a határozat indokolása szerint, a MÉK EFSZ 16.§ (5) bekezdése definiálja: „Eredeti tervezőnek minősül, az építmény megvalósításának - és esetleges átépítésének - alapjául szolgáló építési engedélyezési terv-, egyszerű bejelentéshez kötött építési tevékenység esetén a kivitelezési dokumentáció felelős tervezője”.
Az pedig még az etikai-fegyelmi eljárás során nem volt vitatott, hogy az épület eredeti tervezői a panaszosok voltak.


Eljárás alá vont személy (felperes) keresetlevele folytán indult 113.K.703.245/2022 számú perben a Fővárosi Törvényszék felperes keresetét elutasította, arra hivatkozással, hogy a másodfokú etikai-fegyelmi bizottság fegyelmi tanácsa sem eljárási-, sem anyagi jogi szabálysértést nem vétett, határozata megalapozott.
Ebben a körben kiemelni szükséges, hogy felperes azon érvelését miszerint neki nem kellett megkeresnie az eredeti tervezőket, mivel azt a kivitelező vállalta, sem a másodfokú fegyelmi tanács, sem a bíróság nem fogadta el. Tehát ez egy olyan személyhez kötődő kötelezettsége a beavatkozó építésznek, amit nem delegálhat harmadik személyre (pl. kivitelezőre, bonyolítóra, vagy építtetőre).
Azt az érvelését sem fogadta el felperesnek (eljárás alá vont személynek) sem a másodfokú fegyelmi tanács, sem a bíróság, miszerint ő is szerzői jogokat szerzett a 2008-as bővítés során, emiatt nem kellett megkeresnie az eredeti tervezőket, ugyanis ilyen mentességet a 16.§ (3) bekezdés nem tartalmaz, de nem is változtat az eredeti szerzők személyén a 2008-as tervezői beavatkozása. Mindezek alapján a bíróság, a felperes keresetét elutasította.

Azt csak zárójelben szükséges megjegyezni, hogy a 2008-as első tervezői beavatkozás során valójában egyik fél sem tartotta fontosnak azt, hogy rendezzék az emeletráépítés folytán előállott új helyzetet, pedig erre a MÉK EFSZ 16.§ (4) bekezdése ad iránymutatást:

„A terv felhasználásával egyetértő megállapodásban, szerződésben rögzíteni kell:
a) ha a beavatkozás az eredeti terv lényegét nem érinti, így a beavatkozó tervező nem válik az épület tervezőjévé, vagy
b) ha a beavatkozás nyomán – a tervezők együttműködésével – új terv, és ezáltal tervezőtársi viszony jön létre a jogok, kötelezettségek és felelősség meghatározott arányban történő, a megállapodásban rögzített megosztásával, vagy
c) ha a beavatkozás olyan mértékű, amely nyomán új terv jön létre, ennek következtében az eredeti tervező elveszti a tervvel kapcsolatos jogait, kötelezettségeit és felelősségét”.

Összegezve: fenti konkrét jogeset pontosan rámutat arra, hogy a MÉK Etikai-Fegyelmi Bizottság nem a „szerzői vagyoni jogok megsértése” miatt marasztalta az eljárás alá vont személyt, hanem azon mulasztása okán, hogy nem kereste meg az eredeti tervezőket az épület homlokzati átalakítása (egyben hőszigetelése) tárgyában kötött tervezési szerződés megkötését megelőzően, mint ahogyan azt tette a 2008-as tervezői beavatkozása során, amikor egyébiránt konzulensi feladatot is biztosított az eredeti tervezők részére.
Fentiekből következően, az első fokú fegyelmi tanács teljesen tévesen és feleslegesen kereste meg a Lechner Tudásközpontot annak igazolása végett, hogy az épület szerzői-vagyoni joga valójában kit illet meg.
Az ügy nagyon fontos tanulsága, hogy az eredeti- és beavatkozó tervezők közös érdeke, hogy a szerzőségi arányokat, szerzői joggal kapcsolatos jogokat írásbeli szerződésben rögzítsék, elkerülendő ezzel a későbbi jogvitákat.


A következő etika-fegyelmi-, majd bírósági jogesetben, a beavatkozó építész megkereste az épület eredeti tervezőjét meglévő épület bővítésére kötendő szerződés aláírását megelőzően a MÉK EFSZ 16.§ (3) bekezdése alapján, azonban az eredeti tervező a MÉK EFSZ III. rész 16.§ (7) bekezdésébe ütköző módon indokolatlanul elzárkózott hozzájárulása megadásától, arra hivatkozva, hogy a tervezendő új épület nem illeszkedik az általa korábban tervezett és megvalósult épületegyütteshez, így nem áll módjában a hozzájárulását megadni. A szerzői felügyelet felajánlásának kezdeményezését is visszautasította.
A MÉK EFSZ III. rész 16.§ (7) bekezdése szerint „az a kamarai tag, aki indokolatlanul elzárkózik a terve felhasználásával megvalósult építmény átépítéséhez, átalakításához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez, bontásához való hozzájárulás megadásától, vagy az írásbeli megkeresést követő 15 napon belül nem nyilatkozik, etikai vétséget követ el”.
A MÉK Etikai-Fegyelmi Bizottság másodfokú fegyelmi eljárás során tartott meghallgatásán az eljárás alá vont személy (eredeti tervező) úgy nyilatkozott, hogy megfelelő „felhasználási díj” ellenében hozzájárulna az átépítéshez, amiből a fegyelmi tanács azt a következtetést vonta le, hogy az eredeti tervező „építészeti kifogásokra/nem megfelelő illeszkedésre” vonatkozó kifogása alaptalan.
A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8. K.27.239/2014/10/II. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte perköltség megfizetésére.
Ítéletének indokolásában a bíróság rámutatott arra, hogy a felhasználási szerződés és az eredeti tervező hozzájárulásának megadása két egymástól elkülönülő jogintézmény. A felhasználási szerződés megkötésétől függetlenül felperesnek hozzájárulását a tervei szerint épített épület bővítéséhez meg kellett volna adnia, amennyiben az elutasításra alapos indoka nem volt. Jogszerűen állapította meg a másodfokú etikai-fegyelmi bizottság, miszerint felperes által előadott indok nem építészeti értéket védett, hanem inkább a felhasználási díj megfizetésének kikényszerítésére irányult. A felperes a fenti ítélettel szemben a Kúriához nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, a Kúria Kfv. III. 37.808/2015/7. sorszámú ítéletével hatályában fenntartotta az ítéletet, felperest perköltség megfizetésére kötelezte, mindenben egyetértve a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8. K.27.239/2014/10/II. sorszámú ítéletének indokolásával.

A Kúria döntésének elvi tartalma: Fegyelmi vétséget követ el az az építész-tervező, aki az általa készített terv felhasználására vonatkozó hozzájárulását a részéről megfelelőnek tartott anyagi ellenszolgáltatás megfizetéséhez köti.


Az alábbi etika-fegyelmi-, majd eljárás alá vont személy keresete folytán bírósági jogesetben egy megyei jogú város középületét - időközben megszűnt tervező vállalat - munkaviszonyban tervező felelős tervező nyújtott be panaszt az eljárás alá vont személlyel szemben, mivel az eljárás alá vont személy 2009. december 15. napján tervezési szerződést kötött az épület átalakítására, mely mintegy 1500 négyzetméter területét érintette az épületnek. A project előkészítése során egy másik építész-tervező már felhasználta a jogutód nélkül megszűnt tervező vállalat terveit egy pályázati anyag előkészítéséhez. Ennek során, elmulasztotta felkutatni az épület eredeti felelős tervezőjét, a panaszost.
Az előzményi pályázati terveket lényegében tervezési programként kezelték, amikor eljárás alá vont személlyel a megrendelő a fenti tervezési szerződést megkötötte.
Az elkészült engedélyezési tervek tervtanácsi bírálata során a főépítész tájékoztatta az eljárás alá vont személyt arról, hogy az épületet a panaszos tervezte, egyben megadta az elérhetőségét is.
Az engedélyezési terv alapján az építtető jogerős építési engedélyt kapott, kivitelezés is megtörtént. Ugyanakkor a panaszos, az eljárás alá vont személy és az építtető között nem jött létre megállapodás a szerzői jogi igények tisztázása végett, a panaszos nem indított pert sem szerzői jogok megsértése miatt.

Mindezeket követően a panaszos etikai panaszt terjesztette elő amiatt, hogy az eljárás alá vont személy a tervezési szerződés megkötését megelőzően nem kereste meg őt a szerzői jogok tisztázása miatt. Eljárás alá vont személy egyrészt azzal védekezett, hogy saját területi kamarájának elnöke azt a tájékoztatást adta, hogy a tervező vállalat jogutód nélküli megszűnése miatt nincs kivel egyeztetnie a szerzői jogokról, tehát ezzel nincs teendője. Másrészt a megrendelője biztosította arról, hogy nincs szerzői jogi akadálya a tervezési munkák előkészítésének, harmadrészt a pályázati tervet készítő másik építésztől kapott tervdokumentáció volt a tervezési program, mely meghatározta az engedélyezési terv tartalmát.
Az első- és másodfokú fegyelmi tanácsok elmarasztalták az eljárás alá vont személyt amiatt, hogy a tervezést megelőzően nem kereste meg a panaszost és tagsági viszonyát 4 hónapra felfüggesztették, mellékbüntetésként 80.000,-Ft pénzbírság továbbá az első,- és másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezték.
Eljárás alá vont személy a másodfokú határozattal szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a bírósághoz, a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27858/2013/12. számú ítéletével keresetét, mint megalapozatlant elutasította és perköltség megfizetésére kötelezte.
Az alperes (Magyar Építész Kamara) ellenkérelmében rámutatott arra, hogy a felperes nem tett meg mindent az eredeti szerző felkutatása és hozzájárulásának beszerzése végett, az engedélyezési terv elkészítését megelőzően nem tekintette meg az épületet sem, melyen jól látható helyen kifüggesztett táblán olvasható az eredeti tervező neve, a téves szerzői jogi állásfoglalást kiadó területi kamarai vélemény kötelező erővel nem bír, illetve a tervezési programnak tekintett „pályázati terv” tervpecsétjén is olvasható az eredeti tervező neve, szerzői minőségének feltüntetésével.

Az ítélet indokolása szerint sem tett eleget a panaszos az eredeti tervező felkutatása iránti kötelezettségének, csupán enyhítő körülményként lehetett volna figyelembe venni azt a felperesi magatartást, hogy a főépítészi figyelmeztetést követően megkereste a panaszost és próbált vele megállapodásra jutni, azonban ez nem jelenti azt, hogy teljes körűen eleget tett volna az etikai kódexben foglalt kötelezettségének.


A fentiekben ismertetett három konkrét bírósági jogeset is jól tükrözi az etikai kódex alkalmazásának szellemiségét, illetve azt, hogy az etikai-fegyelmi eljárásokban a fegyelmi tanács nem a szerzői jog betartását kéri számon, hanem az etikai kódex szabályainak betartását.

A MÉK EFSZ 16.§ (6) bekezdése tartalmazza azt, hogy „amennyiben nem az eredeti tervező készíti a megvalósult építmény átépítésének, átalakításának, bővítésének, korszerűsítésének terveit, a beavatkozó tervező - az eredeti tervező erre vonatkozó igénye esetén- köteles a szerzői felügyelet ellátását biztosítani”.

A „szerzői felügyelet” biztosítását jogszabály nem tartalmazza, ugyanakkor az etikai kódex ezt előírja.

A MÉK EFSZ 16.§ (7) bekezdése szankcionálja azt az esetet, ha „az a kamarai tag, aki indokolatlanul elzárkózik a terve felhasználásával megvalósult építmény átépítéséhez, átalakításához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez, bontásához való hozzájárulás megadásától, vagy az írásbeli megkeresést követő 15 napon belül nem nyilatkozik”. Ez esetben a megkeresett tervező etikai vétséget követ el.

A MÉK EFSZ 16.§ (8) bekezdése tisztázta a felmérési tervekkel kapcsolatos kérdéseket:

„Meglévő épület felmérési terveinek elkészítéséhez, mivel az csak a meglévő állapotot rögzíti, nem szükséges az eredeti tervező megkeresése”.


Folytatása következik.


Budapesti Építész Kamara Szakmafelügyelet, dr. Enczi János ügyvéd